A magyar snowboardos a számos nehezítő körülmény ellenére tudását felülmúlva állt helyt a svájci Lausanne-ban zajló téli ifjúsági olimpián

Harmadik alkalommal rendezik a téli ifjúsági olimpiát (YOG), melynek helyszíne a svájci Lausanne. Ez a 14-18 év közötti sportolók legnagyobb nemzetközi világversenye, ahogy a neve is mutatja, a fiatalok olimpiája. Itt megtapasztalhatják azt a fajta sport- és versenyszellemet, továbbá ünnepélyes hangulatot, amelyet a felnőtt versenyzők a „nagyok” olimpiáján. Kortársaik legjobbjaival küzdhetnek meg, egy olyan versenyen, amelyet csak négyévente rendeznek. Egy sportoló életében tehát nagy valószínűséggel csupán egyszer adódik lehetőség az indulásra.

Vincze Zsófiának megadatott ez a lehetőség, persze meg is dolgozott érte. A versenyen pedig kihozta magából a maximumot, annak ellenére, hogy napi öt órát ingázott a szállás és a pálya között.

A sportolók szállása a játékok hivatalos központjában, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság székhelyén,  Lausanne városában van. A sí- és snowboardkrosszosok pályája a Les Diablerets/Glacier 3000 síterephez tartozó Villars falu feletti lejtőn helyezkedik el, amely három átszállással, négy különböző járművel két és fél óra alatt közelíthető meg a szálláshelyről. Ez azt jelenti, hogy a kisebb nemzetek sportolóinak minimum napi öt órát kellett utazniuk a verseny és a szállás között. Ez nagyjából olyan, mintha minden nap vonaton kellene megtenni a Budapest-Szeged távolságot oda-vissza. Emellett pedig kipihenten, felkészülten és nyugodtan versenyezni.

Következzék itt Bekényi Ádám válogatott vezetőedző részletes beszámolója első kézből:

„ 16-án utaztunk Lausanne-ba. A szállást este 10 órakor foglalhattuk el.

Másnap a 6.40-es busszal elindultunk a vasútállomásra, ahonnan egy gyorsvonattal a Bex nevű településig mentünk. Innen a ryg villamosnak mondott keskeny nyomtávú kis hegyi vonattal indultunk Villars üdölőfaluig, ahonnan egy fogaskerekű vitt tovább a sípályára, ahol a BX pálya található. Kaptunk egy kb. 3 négyzetméter alapterületű wax-részt egy mezőgazdasági épületben kialakított helyiségben, ahol átlagosan -5 fok volt, mivel nem volt ajtaja. Elférni, dolgozni lehetetlen volt.

Első nap a nem hivatalos edzéssel kezdődött a hetünk, amit 15 perc után töröltek a rossz látási viszonyok miatt. Így ezen a napon egy értékelhető kört tudott teljesíteni Zsófi.

Ezt követően egy deszkányi időnk volt waxolni, majd rohanás vissza az olimpiai faluba a TC meetingre. Persze az edzők fele ugyanazzal a vonattal érkezett és persze késtünk. Mondanom sem kell, hogy nem vártak meg minket. Azoknak a csapatoknak voltak ott a képviselői, akik külön busszal mozognak itt (Ausztria, Németország, Franciaország stb.) vagy akik 3-4 csapatkísérővel rendelkeznek.

Ezen a napon 5 óra 30 percet töltöttünk utazással.

Második nap a hivatalos edzést tartották a síkrosszosoknak és a snowboardosoknak. A mi edzésünk 12-től volt, de mivel előző nap nem tudtuk megcsinálni a deszkákat, korán ki kellett menni, hogy készen legyenek. Így ismét 6.40-es busz stb… persze az étterem 7-kor nyit, így csak egy gyengécske hideg csomagot tudnak adni reggel 🙂 amit a vonaton megehetünk.

A deszkákat jól eltaláltuk szerencsére, a lapok jól futottak startwax nélkül is.

(Forrás: MOB/Szalmás Péter)

Az edzés jól sikerült, két tisztán jó és két kevésbé jó kört teljesített Zsófi. A pálya nehéznek mondható ezen a szinten, hiszen egy kimondottan technikás, “gondolkodós”, gyors startszekció várt a versenyzőkre, és a szokottnál több trükkös ugrató is tarkította a pályát. Hosszasan elemeztük az optimális nyomvonalat és a lehetséges előzési pontokat. Majd a helyszínen 16 órakor TC meeting és utazás haza.

Ezen a napon csak 5 órát utaztunk.

A harmadik nap a sí versenyzők versenynapja volt, így a pályát nem lehetett használni. Kihasználtuk a könnyedebb nap adta lehetőséget, és egészen nyolcig aludtunk, majd egy rendes reggelit követően bementünk szétnézni a városba, ahol számos program várt minket. A tavat is megnéztük. Szép. Ezt követően persze a hegyen volt  a TC meeting, így útra keltünk, hogy teszteljük kicsit a startwaxokat, és részt vegyünk a megbeszélésen. A 15:30-ra meghirdetett esemény 16:25 kor kezdődött el, amin annyi volt a feladatunk, hogy aláírjunk egy lapot, hogy a versenyző indul a másnapi versenyen. Ezután utazás haza. Ismét 5 órát utaztunk.”

Az enyhe megfázással bajlódó Zsófi a versenynapon új formátummal találta magát szemben. A nemzetközi versenyeken az egyenes kieséses futambeosztást mindig az adott napon rendezett egyéni kvalifikáció során döntik el, ahol a versenyzők egyesével csúsznak le a pályán és az elért idő alapján rangsorolják őket.  Itt viszont a szervezők két csoportba osztották a versenyzőket, ahol valamiért a versenyzők FIS pontjai alapján rangsorolták a versenyzőket, amelyeket korábbi versenyeken elért eredményeik alapján kapnak. Zsófi így a versenyzői tudás alapján jóval erősebb csoportba került. A 13 és 14 fős csoportokban körmérkőzéses rendszer szerint mindenki mindenki ellen ment egy futamot. Itt a győztes 4, a második 3, a harmadik 2, míg a negyedik 1 pontot kapott. Az öt futam alapján összegyűjtött pontok adták meg a csoportsorrendet. A legtöbb pontot gyűjtött versenyző nyerte a csoportot, és csoportonként csak az első 4 jutott be a legjobb nyolc közé, ahol már hagyományos kieséses rendszerben zajlott a viadal.

„Zsófi az első körben nagyon jó rajtot kapott el, és nagyon kis különbséggel követte a mezőnyt. Sajnos előznie nem sikerült. A következő futamban a német és a svájci versenyző túl nagy falatnak bizonyult. A harmadik helyen ért célba versenyzőnk.

A harmadik futamban két olyan versenyzővel találta szembe magát, akik a végső győzelemre is esélyesek voltak. A rajt nem sikerült Zsófinak, így már az elején nagy hátrányból indulva eredt a többiek után. Itt is harmadikként ért célba.

A negyedik futamban ismét hárman indultak, mert a kanadai lány lesérült. Zsófi itt a végső győztessel és a hazaiak nagy kedvencével küzdhetett. Nagyon szépen rajtolt, és végig látótávolságban tudott maradni.

Az ötödik futamban az osztrák edzéstársa és a kínai versenyző várt Zsófira. A rajtot követően fej-fej mellett haladtak. Az második ugratónál a kínai lánnyal együtt ugrottak el, a levegőben összeakadtak, és elestek. Gyorsan felpattantak, és szerencsére Zsófinak lett nagyobb lendülete, és ő tudta a második helyen folytatni a versenyt. Ezt a helyezést a pálya végéig meg tudta őrizni.

A két csoport összesített eredményei alapján végül a 19. helyre rangsorolták. Ezzel a célként kitűzött legjobb húsz versenyző közé kerülés sikerült.

Összességébe Zsófi teljesítményével meg vagyok elégedve, az öt futamból négyben nagyon jól teljesített. A start elég nehéz volt, Zsófi ilyen fajta starttal még nem találkozott. A versenyen szépen megoldotta a feladatot, és a megbeszélt taktikát is végig betartva okosan versenyezte végig a napot.”

Másnap rendeztek még egy vegyes sí- és snowboardkrossz csapatversenyt. Nemzetközi csapatunkat a szlovén sikrosszos Rihtarsic Marta, a román snowboardos Popa Silviu,  Vincze Zsófi snowboardos és Hoque Isbat Áron síkrosszos alkotta. 18 csapat nevezett, célunk a legjobb 16-ba kerülés volt, amelyet részben Vincze Zsófi remek csúszásának köszönhetően sikerült is teljesíteni.

Bekényi Ádám vezetőedző maximálisan elégedett az elért eredményekkel:

„Zsófi tudásán felül teljesített. Főleg a csapatversenyen, ahol még az osztrákok is elismerően nyilatkoztak róla. Összességében amiért kijöttünk, azt teljesítettük.”