Az utóbbi időben egyre többször tűnt fel egy magyar lány neve a Freeride World Tour versenyein. Úgy gondoltuk, hogy itt az idő bemutatni azt a magyar lányt, aki 2019 óta élete java részét a szűzhavas csúszásnak szenteli. Jakab Anettel beszélgettünk freeride-ról, a nemzetközi kupasorozatról, és hogy mik a tervei a jövőben.
- Mikor szerettél bele a snowboardozásba? Hogyan ismerkedtél meg a freeride-al és melyik volt az első versenyed?
16 évesen a legelső méteren, amit a snowboarddal tettem, esve-kelve. Akkor még nem volt oktató, se Youtube oktató videók, mégis élveztem a természetet, a havat és a szabadságérzetet, a kihívást.
A freeride pár évvel később jött, amikor elkezdett fájni a térdem a jeges sípályáktól és rájöttem, hogy a friss hóban boardozás kimondottan jót tesz a térdemnek. Nemhiába SNOWboard-nak hívják és nem iceboardnak! 😉
Az első versenyem 2019-ben Grossglockneren volt Ausztriában.
- Mesélj picit a Freeride World Tour-ról. Mik a kritériumok, hogyan lehet bekerülni, és hogy néz ki egy verseny?
A legelső szint, ahova bárki jelentkezhet versenyezni, a Freeride World Qualifiers. A Qualifiers-en belül 1* -től 4*-ig rangsorolják őket, a terep nehézségétől függően. Bármennyi versenyen részt vehetünk de csak a legjobb 3 eredmény számít a szezonban. A jelenlegi rendszer szerint ha az első vagy második helyen végzel a 205 lány snowboardos versenyző közül akkor továbbjuthatsz a Challenger szériába ahol már csak 8 versenyző küzd ugyanilyen körülmények között. És ha ott a legelső helyezést éred el, akkor bekerülsz a World Tour-ba.
Van egy kötelező riders meeting a verseny előtti estén, ahol megkapjuk a részletes információkat a kiválasztott természetes hegyről, és hogy mely részein tilos csúszni. (zoning)
50 pontról indulunk a start kapuból, és attól függően, hogy mit csinálunk, plusz vagy mínusz pontokat kapunk a 0-100-as skálán. A kijelölt hegyen magunknak kell eldönteni, hogy hol fogunk lejönni, mire kaphatunk több pontot, és hogy hol, milyen lehet a hóminőség.
- Álljunk meg egy pillanatra: hogy jutsz fel a rajtba?
30- 90 perces sétával a snowboarddal és hátizsákkal a hátamon. (hátizsákban: lapát, szonda, távcső, víz, extra kabát/pulcsi és némi étel)
- Szoktál szárazedzést végezni, hogy bírd tüdővel és erőben?
Igen, de a cardio a gyengepontom. Pláne nyáron amikor a snowboard a láthatáron sincs és úgy hiszem, hogy én erős vagyok és bátor. Aztán első nap a boardon, 3000 méteren igazolja, hogy mennyire intenzív ez a sport és hogy mennyivel többet kéne edzeni nyáron.
- Hogyan készülsz a versenyekre havon és szárazon?
Havon, mindenféle szegletét űzöm a snowboard szakágnak ha tehetem. Parkozás, félcső, freeride, banked slalom jeges meredek pálya és természetesen élvezetes powder csúszások ha van rá lehetőség. Freeride specifikus tréning: a hegyen való orientálódás és line választás, illetve éppen alkalom szerűen ha látom, hogy valami nem megy olyan jól a snowboardozási technikámon akkor azt fejlesztem. Például meredek, összejárt offpiste szakaszon óriási sebességgel kontrolláltan csúszni.
Szárazon edzőtermi erősségi edzésekkel, alkalmanként trambulinozással, bringás cardio edzésekkel, nyáron Banger Parkban freestyle tréningezek és hegyi túrákkal tartom karban az erőnlétemet. Downhill/enduro bringázással az ugratókon az airtime és sebesség érzetét tartom karban a halálfélelem közelében (ugratni 70 km/h-val). Nem vicc, mentális tréninget is folytatok egész évben és ennek a része, hogy a saját határaidat feszegesd, tudd kezelni a stresszt, a váratlan helyzeteket és nyomás alatt is jó döntéseket hozz. Ezt a részét különösen élvezem a tréningnek!
- Hogyan tervezed meg a kört, a line-t? Számít az, hogy a többiek mit csinálnak?
Ehhez távcsővel vizsgáljuk a hegyet vagy egy napon át és próbáljuk megítélni, hogy milyen lehet ott a hó vagy egyálatlán el lehet-e ugrani az általam kiválasztott szikláról, esetleg mire kapnék több pontot. Próbálom az összes kanyart előre megtervezni, minden egyes részletet átgondolni, A, B esetleg C tervet készíteni.
Személy szerint én azt favorizálom, ha van valami kihívás a megtervezett line-on. Így általában megkeresem a legnagyobb vállalható sziklát, amiről le lehet ugrani, illetve nagyon próbálok a folyamatosság és kontrollált csúszásra koncentrálni.
A többiek vonalát nem ismerem, nem szoktuk megosztani egymással előre, a versenyen pedig a start kapuban állva nem is látjuk, hogy ki hogyan teljesített így csak az esti eredményhirdetésen derül ki hogy hol végeztem a mezőnyben.
Anett Jakab, photo: mia*mariaknoll
- Hogy néz ki a zsűrizés? Hány körötök van, és mit vesznek figyelembe?
A kijelölt versenyterepen tilos a verseny előtt lecsúszni, bejárni. Még ha tavaly versenyeztem is ott, idén biztos, hogy másként néz ki a hómennyiség és szél miatt. Egy esélyünk van bemutatni a tudásunkat, és nincs kegyelem ha hibázunk, kapjuk a súlyos mínusz pontokat.
5 kritériumot néz a zsűri:
- Fluidity – folytonosság. Megállsz-e, folyamatosan egy tempóval haladsz-e. Sokat traverzálsz-e oldalirányba.
- Kontroll – mennyire vagy stabil a deszkán, integetsz-e a karjaiddal, hogy egyensúlyban maradj, képes vagy e lelassítani ha kell.
- Air and Style – droppok, trükkök és azok bemutatásának a stílusa
- Line – a kiválasztott vonal nehézsége, meredeksége, technikássága ( mennyire sziklás), orientációs képesség
- Technika – lefalevelezed-e az egész hegyet, vagy gyönyörű összekötött kanyarokat teszel, sluff management
- Van taktikád? Trükk, amit mindig bedobsz?
Idén először próbálkoztam taktikus lenni, ugyanis a biztos kontrollban egyenesen lecsúszó versenyző sokkal több pontot kap mint az aki kockáztat és nem tökéletesen landolja le például az előreszaltót. Az éves konklúzióm az, hogy visszatérek a régi hozzáállásomhoz, élvezni akarom a versenyt és a szokásos trademark frontlipemet fogom ugrani ha találok rá alkalmas helyet.
- Mennyire játszik közre az időjárás? Van, hogy lemondanak versenyt hóhiány vagy rossz időjárás miatt?
Teljes mértékben. Az időjárás és hóhelyzet (kevés hó van biztonságos versenyzéshez) miatt, lassan általánosságban mondhatom, hogy a versenyek elég káoszosan indulnak még mielőtt odaérnénk a helyszínre. Egy Whatsapp csoportban napi szinten küldözgetik a kételyes információkat egy héten át, hogy melyik nap lehet esélyes a versenyre. Majd utolsó pillanatban eldöntik, és mi csak reménykedhetünk, hogy belefér még a 9-11 órás autóút úgy, hogy aludni is tudjunk a verseny előtt.
Arra is volt példa, hogy a verseny közben bejött egy felhő és emiatt megállították a verseny 1,5 órára. Addíg álldogáll a mezőny a hegycsúcson, hidegben, szélben -12 C°-ban. Majd újraindították amint a felhő elment. Nem éppen ideális bemelegítés ahhoz, hogy bemutassam milyen jól is tudok snowboardozni.
- Milyen a közösség? Kikkel szoktál utazni?
Szinte az összes versenyző nagyon nyitott és örülünk, hogy ugyanazt a sportot űzzük, megoszthatjuk egymással az élményt. Szabadidőnkben együtt csúszunk ha tehetjük, motiváljuk egymást, még a saját kategóriánkon belül is, már csak azért is mert elég nehéz hasonló szinten snowboardozó társakat találni. Nem ritka, hogy együtt utazunk a versenytársakkal, így megosztjuk a költségeket és a hosszú autóutakat sem kell egyesül levezetnem.
- Legemlékezetesebb élmény?
Amikor megvilágosultam a Kappl-i versenyen, hogy már csak 1 dolgot kéne megtanulnom a boardon és esetleg nyerhetnék, szintet léphetnék a fejlődésemben.
- Mesélj picit a szezonodról: mennyit csúsztál, hol, és kivel? Voltak versenyeid?
Eddig 80-90 napot csúsztam, de nagyrészt pályán, vagy parkban. Bad Gastein-ban lakok de sokat járok Kitzsteinhornra mert ott 9 hónapot tudok csúszni Októbertől Júniusig. Vicces de a parkban találkozok leginkább ismerősökkel, akik esetleg szintén freerideoznak és velük szoktam csúszni ha itthon vagyok. Van olyan alkalom is hogy, a versenytársaimmal összeszervezünk 1-2 közös napot Ausztriában és együtt fejlődünk.
Elkezdtem splitboardozni tavaly, ambelyben sokat segített Hangya Roland, lavinatréning oktató. Eddig is fontos része volt a lavinaképzés a freeride versenyeknek de miután részt vettem Roli képzésén, ő vált a szakmai tanácsadómmá ha a hó minőségének megítéléséről van szó vagy splitboardos technikai kérdések merülnek fel.
Idén elég hóhiányos szezonunk volt az egész Alpokban. Szinte csak a versenyeken csúsztam offpiste. 6 versenyen vettem részt, Svájcban Ausztriában és Franciaországban. (Verbier, Bruson, Engadin, Kappl, Ubaye)
Idén Grúziába utaztam két hétre. Most először az elmúlt 6 évben nem verseny miatt utaztam, hanem hogy saját fejlődésemre koncentráljak. Sajnos idén ezt Ausztriában nem tudtam kivitelezni a hóhiány miatt.
- Mik a céljaid a jövőben? Trükk, versenyek stb terén.?
Szeretnék egy ugrató soron egymás után ugrani egy 360-at, frontlfipet és egy backflipet.
Tervezem jövőre is a Grúz látogatást, meglehet, hogy 1-2 hónapra is akár. A versenyek emiatt kissé háttérbe szorulnának mert Grúziából közel lehetetlen lenne a Svájci versenyekre repülgetni ebben a rendszerben amit fent említettem. Ebben az esetben Januárban vennék részt 3 versenyen illetve ha lesz, akkor Áprilisban vagy március végén. A jelenlegi vesenyszabályzattal lehet hogy inkább a freeride filmezést fogom előnyben részesíteni.
2025 nyarára is tervben van egy Dél Amerikai út de ez még nagyon vázlatos.
És a hosszú távú örök cél: fejlődés!
És akkor jöjjön +5 kérdés. Melyiket választanád?
Butter vagy air? Air!
Japán vagy Grúzia? Grúzia!
Germknödel vagy Pommes? Egyik sem! Hol van ezekben a tápanyag?
Ugrók vagy korlátok? Mindenképpen ugratók!
Csúszás ködben vagy hüttézés? Csúszás ködben!
Gratulálunk az eddigiekhez, és alig várjuk, hogy a 25/26-os szezonban is a rajtlistán láthassunk!
📷 Fotók:
@Miamariaknoll
@lemcoolcollective
@Freeride World Tour
